Teszt indítása

Megváltozhat a személyiségtípusod? Mit mutatnak a hosszmetszeti vizsgálatok

A 64 Types csapata · Frissítve: 2026. október 20. · 6 perc olvasás · 9 publikált forrás

Igen. A személyiség elég stabil, de nem megváltoztathatatlan. A másokhoz viszonyított helyzeted az életkorral stabilabbá válik,[1] de a tulajdonságok átlagos szintje a felnőttkor során elmozdul: a legtöbb ember lelkiismeretesebb, érzelmileg stabilabb és társas helyzetekben magabiztosabb lesz, főleg 20 és 40 éves kora között.[2] A tulajdonságok beavatkozásokkal is változnak. 207 vizsgálat elemzése átlagosan 24 hét alatt egyértelmű változást talált, főleg az érzelmi stabilitásban,[3] a randomizált vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy akik elhatározzák egy tulajdonság megváltoztatását, néhány hónap alatt mérhetően elmozdíthatják.[4][5]

A típuskódod egy egyszerűbb okból is változhat: ha egy tulajdonságban közel vagy a középhez, két kitöltés közötti apró különbség is elég ahhoz, hogy a betű megforduljon. Ez az útmutató mindkettőről szól.

A stabilitás két fajtája

A kutatók két könnyen összetéveszthető kérdést különböztetnek meg:

  • Rangsorstabilitás: megtartják-e az emberek a másokhoz viszonyított helyzetüket? Ha 20 évesen lelkiismeretesebb voltál a legtöbb évfolyamtársadnál, 50 évesen is így lesz?
  • Átlagszint-változás: nő vagy csökken-e idővel a tulajdonság átlagos szintje mindenkit együtt nézve?

A kettő egyszerre is igaz lehet. Egy egész nemzedék lelkiismeretesebbé válhat az életkorral (átlagszint-változás), miközben az egyének nagyrészt megtartják a helyüket benne (rangsorstabilitás).

A rangsorstabilitás az életkorral nő

152 hosszmetszeti vizsgálat metaanalízise több mint 3200 korrelációt gyűjtött össze ismételt mérések között. Ugyanakkora, átlagosan kb. 6,7 éves mérési időköz mellett a stabilitás a gyermekkori 0,31-ről az egyetemi évekre 0,54-re, 30 éves kor körül 0,64-re nőtt, és 50 és 70 év között kb. 0,74 körül állt be. Minél hosszabb volt a két mérés közötti idő, annál kisebb volt a stabilitás.[1]

A személyiség rangsorstabilitása kb. 6,7 év alatt, életkor szerint (Roberts és DelVecchio, 2000)
ÉletszakaszKorreláció az ismételt mérések között
Gyermekkor0,31
Egyetemi évek0,54
30 éves kor körül0,64
50 és 70 év közöttkb. 0,74

Még a platószint is jóval 1,0 alatt van. A 0,74-es korreláció azt jelenti, hogy az emberek nagyjából megtartják a helyüket, de sokan láthatóan elmozdulnak a kortársaikhoz képest.

Hogyan változnak a tulajdonságok az élet során

92 hosszmetszeti minta metaanalízise megmutatta, hogyan változik a tulajdonságok átlagos szintje serdülőkortól időskorig.[2]

Jellemző átlagszint-változások (Roberts, Walton és Viechtbauer, 2006)
TulajdonságJellemző mintázat
LelkiismeretességNő, főleg kb. 20 és 40 éves kor között
Érzelmi stabilitásNő, főleg kb. 20 és 40 éves kor között
Társas dominancia (az extraverzió határozott oldala)Nő, főleg kb. 20 és 40 éves kor között
Társas vitalitás (az extraverzió társaságkedvelő oldala)Serdülőkorban nő, időskorban csökken
NyitottságSerdülőkorban nő, időskorban csökken
BarátságosságFőleg időskorban változik

A hat tulajdonságkategóriából négy középkorban és időskorban is jelentősen változott, vagyis a személyiség fejlődése nem áll meg 30 évesen.[2]

A 64 Types nyelvén ez azt jelenti, hogy a felnőttkor során leginkább a J/P és a C/R betű mozdul el, általában a J (szervezett) és a C (nyugodt) felé.

A terápia és más beavatkozások megváltoztatják a tulajdonságokat

207, nagyrészt klinikai kezelésről szóló vizsgálat szisztematikus elemzése szerint a beavatkozások átlagosan 24 hét alatt a személyiségjegyek mérőszámainak egyértelmű változásával jártak (például d = 0,37). Az érzelmi stabilitás változott a legtöbbet, utána az extraverzió. A terápia típusa alig számított, a szorongás miatt kezeltek változtak a legjobban, és a változások a kezelés befejezése utáni méréseknél is megmaradtak.[3]

Ez a személyiségkutatás egyik legreménytelibb eredménye. A magas neuroticizmus erősen összefügg a szorongással és a depresszióval,[6] és egyben ez a tulajdonság reagál a legjobban a kezelésre. Lásd: Neuroticizmus és érzelmi stabilitás.

Megváltoztathatod szándékosan a személyiségedet?

A legtöbb ember azt mondja, szívesen megváltoztatná néhány tulajdonságát.[4] Két 16 hetes randomizált kísérlet azt vizsgálta, számít-e a változás szándéka. Akik egy Big Five tulajdonság növelését tűzték ki célul, általában valódi növekedést mutattak, az önbevallásban és a tulajdonsághoz kapcsolódó hétköznapi viselkedésben is. Az egyik segítő beavatkozás nem működött, egy másik viszont, amelyben a résztvevők konkrét ha–akkor terveket (megvalósítási szándékokat) tanultak meg készíteni, segített nekik változni.[4]

Egy nagyobb, 1523 résztvevős randomizált vizsgálat egy telefonos coachingalkalmazást próbált ki három hónapon át. A várólistás kontrollcsoporthoz képest azok, akik növelni akartak egy tulajdonságot, egyértelmű növekedésről számoltak be (d = 0,52), és a barátok, a család vagy a partnerek is észleltek változást a kívánt irányban (d = 0,35). A változások a program vége után három hónappal is megmaradtak. Azoknál, akik csökkenteni próbáltak egy tulajdonságot, a mások által észlelt változások nem voltak szignifikánsak.[5]

Ezek motivált önkéntesek átlagos hatásai, főleg önbevallással mérve. Azt mutatják, hogy a változás lehetséges, nem azt, hogy bármely tulajdonság tetszés szerint átírható.

Hogyan változtass meg egy tulajdonságot: bizonyítékokon alapuló megközelítés

  1. Válassz egy tulajdonságot és egy konkrét irányt. Például „szervezettebb akarok lenni a munkában”, nem pedig „jobb ember akarok lenni”.
  2. Fordítsd le viselkedésre. A tulajdonságok tartós viselkedésmintázatok; ha a viselkedés változik, a tulajdonság gyakran követi. Az önkéntes változásról szóló vizsgálatok mindkettőt mérték.[4]
  3. Készíts ha–akkor terveket. „Ha hétfő reggel 9 óra van, akkor megtervezem a hetet, mielőtt megnyitom az e-mailjeimet.” Ez volt az a technika, amely a randomizált vizsgálatban működött.[4]
  4. Hónapokig gyakorolj, ne napokig. A sikeres programok 16 héttől három hónapig tartottak.[4][5]
  5. Szorongás vagy szomorúság esetén keress bizonyított kezelést. Az említett elemzésben a terápia hozta a legnagyobb változást a tulajdonságokban, főleg az érzelmi stabilitásban.[3]
Példák ha–akkor tervekre különböző tulajdonságokhoz (gyakorlati illusztrációk, nem tesztelt forgatókönyvek)
CélPélda ha–akkor tervre
Szervezettebbé válni (a J felé)Ha befejezek egy munkaszakaszt, akkor felírom a következő lépést, mielőtt lecsukom a gépet.
Nyugodtabbá válni (a C felé)Ha észreveszem, hogy katasztrófákat képzelek el, akkor leírom az aggódó gondolatot és a következő konkrét teendőt.
Társaságkedvelőbbé válni (az E felé)Ha megérkezem egy összejövetelre, akkor az első tíz percben bemutatkozom egy új embernek.
Melegebbé válni (az F felé)Ha egy kolléga elmesél egy problémát, akkor előbb megkérdezem, hogy érzi magát, és csak utána javaslok megoldást.
Kíváncsibbá válni (az N felé)Ha szabad vasárnapom van, akkor kipróbálok egy kiállítást, egy könyvet vagy egy receptet, amelyet különben kihagynék.
Gyakorlati tipp

Néhány hónap után kérdezz meg valakit, aki jól ismer, észrevett-e különbséget. Az alkalmazásos vizsgálatban a külső megfigyelők valódi változást észleltek,[5] és egy kívülálló nézőpontja megóv attól, hogy csak másképp kezdd leírni magad.

Elég stabil ahhoz, hogy számítson, elég rugalmas ahhoz, hogy változzon

A bizonyítékok mindkét fele fontos. A személyiség elég stabil ahhoz, hogy a ma mért tulajdonságok sok év múlva bekövetkező kimeneteket jelezzenek előre, például a halálozást, a válást és a szakmai sikert, nagyjából olyan jól, mint a társadalmi-gazdasági helyzet és a kognitív képesség.[7] És elég rugalmas ahhoz, hogy az életkor, a terápia és a tudatos gyakorlás befolyásolja.[2][3][5]

Egy hasznos módja annak, hogy mindkét gondolatot fejben tartsd: a tulajdonságaid a jelenlegi alapbeállításaidat írják le, azt, ahogyan általában cselekszel, ha nem teszel különösebb erőfeszítést. Az alapbeállításokat nehéz egy hét alatt megváltoztatni, de hónapok vagy évek alatt nagyon is változhatnak.

Miért ingadozhat a típuskódod újrakitöltéskor

A négybetűs kód újrakitöltéskor bekövetkező változásainak többsége semmi köze a személyiség változásához. A pontszámok a középen sűrűsödnek,[8] és aki egy határ közelében van, egy szokásos mérési hiba miatt is más betűt kaphat, amit az MBTI-elemzések a típusalapú megközelítés egyik központi gyengeségének tartanak.[9]

A 64 Types minden tulajdonsághoz percentilist ad, és határesetnek jelöl mindent, ami 10 pontnál közelebb van az átlaghoz, azzal az alternatív kóddal együtt, amelyet legközelebb kaphatnál. Ha az INFP-RM típusból INFJ-RM lettél, és a J/P pontszámod az 52. percentilisen áll, semmi lényeges nem változott. Lásd: Mennyire pontosak a személyiségtesztek?

Gyakori kérdések

Hány éves korban áll le a személyiség változása?

Soha nem teljesen. A stabilitás 50 és 70 év között éri el kb. 0,74-es csúcsát,[1] és a hat tulajdonságkategóriából négy középkorban és időskorban is tovább változik.[2]

Melyik személyiségjegy változik a legtöbbet?

Az élet során a lelkiismeretesség, az érzelmi stabilitás és a társas dominancia nő a legegyértelműbben a fiatal felnőttkorban.[2] Terápiával az érzelmi stabilitás változik a legtöbbet.[3]

Megváltoztathatja a terápia a személyiséget?

Átlagosan igen. 207 vizsgálatban a beavatkozások kb. 24 hét alatt a tulajdonságok egyértelmű változásával jártak, főleg az érzelmi stabilitásban, és a változások a kezelés után is megmaradtak.[3]

Miért változott meg a személyiségtípusom?

Általában azért, mert legalább egy tulajdonságod közel van a középhez, és egy kis különbség megfordítja a betűt.[8] Valódi változás is lehetséges hónapok vagy évek alatt, főleg a lelkiismeretességben és az érzelmi stabilitásban.[2]

Források

  1. Roberts, B. W., & DelVecchio, W. F. (2000). The rank-order consistency of personality traits from childhood to old age: A quantitative review of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 126(1), 3–25.
  2. Roberts, B. W., Walton, K. E., & Viechtbauer, W. (2006). Patterns of mean-level change in personality traits across the life course: A meta-analysis of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 132(1), 1–25.
  3. Roberts, B. W., Luo, J., Briley, D. A., Chow, P. I., Su, R., & Hill, P. L. (2017). A systematic review of personality trait change through intervention. Psychological Bulletin, 143(2), 117–141.
  4. Hudson, N. W., & Fraley, R. C. (2015). Volitional personality trait change: Can people choose to change their personality traits? Journal of Personality and Social Psychology, 109(3), 490–507.
  5. Stieger, M., Flückiger, C., Rüegger, D., Kowatsch, T., Roberts, B. W., & Allemand, M. (2021). Changing personality traits with the help of a digital personality change intervention. Proceedings of the National Academy of Sciences, 118(8), e2017548118.
  6. Kotov, R., Gamez, W., Schmidt, F., & Watson, D. (2010). Linking "big" personality traits to anxiety, depressive, and substance use disorders: A meta-analysis. Psychological Bulletin, 136(5), 768–821.
  7. Roberts, B. W., Kuncel, N. R., Shiner, R., Caspi, A., & Goldberg, L. R. (2007). The power of personality: The comparative validity of personality traits, socioeconomic status, and cognitive ability for predicting important life outcomes. Perspectives on Psychological Science, 2(4), 313–345.
  8. Bess, T. L., & Harvey, R. J. (2002). Bimodal score distributions and the Myers-Briggs Type Indicator: Fact or artifact? Journal of Personality Assessment, 78(1), 176–186.
  9. Pittenger, D. J. (2005). Cautionary comments regarding the Myers-Briggs Type Indicator. Consulting Psychology Journal: Practice and Research, 57(3), 210–221.

Hogyan írjuk az útmutatókat: minden tudományos állítás publikált forrásra hivatkozik, a hatásméreteket a közölt formában adjuk meg, a bizonyítékokon túlmutató tanácsokat pedig gyakorlati tippként jelöljük. Olvass a módszerünkről. Hibát találtál? Írj nekünk: [email protected].

Kapcsolódó útmutatók